Politika

Ami engem igazán elszomorít:

  • Egy politikai párt hatalomszerzési szándékkal elkölt közel 20 milliárd forintot kommunikációs kampányra és senki sem kéri számon, nem lehet elszámoltatni, a folyamatban sehol, senki sem tudta, akarta behúzni a kéziféket.
  • Egy politikai párt hatalomszerzési szándékkal a demokrácia eszközét, a népszavazást használja, de a média uralása, a hazug és értelmezhetetlen kérdéssel, a fent említett összeg révén minden érdemi vitát, beszélgetést lehetetlenné tesz, hazugságokkal kampányol és senki sem kéri számon, nem lehet számonkérni, a folyamatban sehol, senki sem tudta, akarta behúzni a kéziféket.
  • Egy politikai párt hatalomszerzési szándékkal tovább játsza az oszd meg és uralkodj politikáját, a legalantasabb gyűlöletet szítja, nyilvánvaló hazugságokkal és mindenféle értéktől mentesen teszi, amit tesz, keresztény, európai, nemzeti értékekre apellál, ezzel a mocskos, üres szennybe taszítva ezeket, és senki sem kéri számon, nem lehet elszámoltatni, a folyamatban sehol, senki sem tudta, akarta behúzni a kéziféket. 

Nem csodálkozom rajta, hogy győztek a nemek, nem gondolom, hogy megmenekült az ország az érvénytelenséggel, nem érzem, hogy egy kicsit is jobb világ lett azzal, hogy túlvagyunk a szavazáson, sőt. A fenti gondolatokkal nézem, olvasom, ahogyan mindenki örül, ki-ki a maga igazának, nem törődve a tényekkel. Hazug kérdésre hazug válaszokat adni, miközben az uralkodó politikai párt szemrebbenés nélkül hazudja tele a médiát és csinálnak továbbra is bármit, hiszen senki sem kéri számon, nem lehet számonkérni, a folyamatban sehol, senki sem tudta, akarta behúzni a kéziféket. Nem vígasztal, hogy én megtettem, amit egy szem szavazó állampolgárként lehetőségem volt. Nem vígasztal, hogy egy viccpárt az egyetlen értelmesnek tűnő alternatíva, nem vígasztal, hogy a barátaim valószínűleg hozzám hasonlóan szavaztak. Ló legeljen a sírodon, miniszterelnök úr.

Grover Norquist

Érdemes megnézni, elég érdekes dolgokat mond az állam (kormány) szerepéről.

Szenvedésekbe

Az a helyzet, hogy én sose szerettem az angolokat. Öntelt, beképzelt, a gyarmatbirodalom emlékében élő nagyhangúaknak láttam őket itt is, ott is. Szomorú látni, hogy az a kevés tisztelet, amit éreztem irántunk, az sem volt különösebben megalapozott, pont olyan ostobán tudnak viselkedni, mint mi. Persze miért vártam mást?

Hőség, kánikula, punnyadás. Volna mit csinálni, akár rendes melókát, akár valamelyik pluszt, amit belsőnek csinálunk, de valahogy képtelen vagyok ma rávenni magamat. Ilyenkor jön a gondolat, hogy kéne már egy jó kis HO. Vagy szabadság? Messze van még az a július.

Ritkán van ilyen, de a következő hétvégére (a mai DnD Klubon kívül) semmi programom nincs. A Witchert harmadszorra újrázom, van pár bezsákolt cucc Steamről, illetve hát pár társas, amit játszani kéne. Valahogy csak feltaláljuk magunkat.

Melókában

Az egész iroda a uborka-kovászoló verseny lázában ég, a főnököm salak másnapos, mert ma van a születésnapja, egyébként meg a játékfejlesztős projekt tesztelését beszélgettük délelőtt is és ez ügyben lesz meeting délután is. Mindjárt ebéd, kiváló könyvek vannak úton postán Angliából és a ventillátornak hála a kánikula is elviselhető. Oh yeah.

E3-ról írhatnék, de nem nagyon van mit. A játékok, amik érdekesek voltak nekem, majd év végén, 2017 elején jönnek, addig meg még ezerfelé változhatnak.

Nyűgösen

Tulajdonképpen most lenne igazán szar, ennyire álmosan, ha nem ezen a melóhelyen dolgoznék. Holnap HO, szóval megpróbálom kialudni magam. Lassan mindenre ugrom és harapok, ami nem jó. Addig is… még egy kávé.

Ebéd utánra

Háromszoros nagybácsi lettem. Alma 3,44 kg, 56 centi és anyukájával együtt jól vannak. Rutin.

Hoppácska

Úgy néz ki, hogyha a cég, a MOME, meg én is úgy akarom, hogy megint taníthatok, méghozzá nem a Corvinuson, hanem a szóban forgó egyetemen. Kutatásmódszertan, kultúra-marketing, meg még ki tudja mit. A kérdés csak az lesz, hogy ez mennyi idő, mert nyilván a pénz nem lesz számottevő. 😀 Nem mondom, a másik fusi-meló jobban fizet (na jó, nagyságrendi valószínűleg a különbség), de ez a tevékenység mégiscsak más. Szeretném.

Meh

Pocsék napjaim vannak. Megint nem nagyon van mit csinálni a melóban, helyette home office-olni kéne, de azért van minden napra egy-egy meeting. Reggel megint nem működött a lift, az ötödikre felmászni nem vidám. Ebédre szerencsére megcsinálták.

A fusi melóka gáz, szakmailag, szervezésileg. Lassan megy, szóval mire ebből pénz lesz… este még jegyzetelnem kéne hozzá.

A szombati meséhez csiga lassúsággal bírom olvasni a modult, más mese meg sokára lesz. Legalább hétfő este lesz egy vacsora, ahol dumálgatunk a geek dolgokról. (Mondjuk a tegnapi játék jó volt.)

Meh, meh, duh, duh. A napok érdekes történései közé a figurák vásárlása és a Blood and Wine megjelenési dátumának híre tartozik, más nem igazán.

A magyarok

mind értenek a focihoz, autókhoz, gazdasághoz, külpolitikához, II. világháborúhoz, paprikáskrumplihoz és pörkölthöz, a hentesáruhoz általában, a testépítéshez, az atomenergiához, az egészségügyhöz, a táplálkozáshoz, a szépséghez,  a pálinkához, a borhoz és a sörhöz, a vendéglátáshoz, a rendezvényszervezéshez és a nyelvészethez. Én már csak azt szeretném kérdezni, hogy akkor mi a francér’ tartunk ott ahol…

Nő!

Hát micsoda időket élünk, hát mennyire csodálatos időket élünk!

Carice_van_Houten_2013-2_vágott.jpeg

carice-van-houten-pregnant-.gif

Carice-van-Houten-Photo-Helen-Sloan-HBO1.jpg

ee58a479e9b946c29f02d332b4730556.jpg

carice-van-houten-feet-15316d4769c65da2d419820b873eee6b-large-1278426.jpg