Egy bekezdésben

Zsuzsinak is itt válaszolok, mert kikívánkozik komolyabban is, nem csak egy komment formájában. Múlt héten kétszer és ma harmadszorra találkoztam Sztellussal. Anélkül, hogy a részletekbe belemennék, nagyon jól alakulnak ezek a találkozások, csuda dolog egy öt éves gyerek és boldogság ott lenni velük hármasban még úgy is, hogy egyelőre nem fogjuk meg egymás kezét előtte, nem csókoljuk meg egymást, csak lopva a konyhában, amíg odabent játszik magában. De közben játszunk, visongva röhög, miközben a nyakamban ül, futunk a játszótéren vagy lendítjük ahogy fogjuk a két kezét. A kedvenc mondata, amit valószínűleg végtelenszer el tud mondani a “mégegyszer!”, imádom, hogy pont olyan a nevetése, mint az anyjának, hogy dumál, kérdez, spekulál, lódít, mesél, játszik megállás nélkül. Még a visongós hisztizését is el lehet viselni, bár ez gondolom idővel azért változni fog, legalábbis elnézve ilyenkor Anna arcát eléggé úgy tűnik. Közben Annával amikor időnk van, tervezgetünk, beszélgetünk, néha meg csak pihenünk egymás mellett, mert bizony azt is kell. Életem legjobb döntése volt, hogy ráírtam erre a lányra ott az elsőtalálkozásokon és azt hiszem, hogy amilyen szépen idáig eljutottunk, az méltó folytatása volt a megismerkedésnek. Minden elcsent, együtt töltött óra, az ismerkedős vasárnapok a maguk sétáival, hogy ma már mosogatok nála és főz nekünk, hogy bevásárolok neki, ha úgy alakul és nagyon várjuk, hogy Sztellus születésnapján hosszabban is együtt legyünk hármasban éttermi ebéddel, tortával és valami programmal, ami tulajdonképpen mindegy is, hogy micsoda, amíg hárman vagyunk benne.

Reklámok

Izomláz

Nem mondom, kimerítő az “edzés” is, amit reggel csináltam, immár a héten harmadszorra, mert végre összeszedtem magam a decemberi-januári betegségek után, de azért egy majdnemötévessel fogócskázni és bújócskázni a játszótéren, a fejed fölé emelni újra, meg újra, a válladra vetve szaladni vele és trollvacsoráról értekezni vele sokkal, de sokkal jobb mozgásforma. Fárasztóbb is, de ennél kellemesebb fáradtságot rég éreztem. 🙂 ❤

Love

Ezt átmentem ide tumblrről, mert nagyon wholesome, ahogy mondani szokás manapság:

The Greeks were so much wiser than us modern folk, when talking about love. They believed it existed in eight different forms:

1. Eros (erotic love). This is, simply put, the sexual attraction you feel towards someone. In its best form, passion can be transformative… but it can also become destructive if not kept under control.

Bővebben…

2018

Nincs is jobb alkalom egy kicsit átgondolni az évet, mint a szilveszter este, amikor kint ropog a sok k. petárda, itt bent szólnak az év leggyakrabban hallgatott zeneszámai, túl vagyok egy egész napos (két fordulós) Eldritch Horror játékon Attilával és Ádámmal, sőt, elkísértem Ádámotl a hideg éjszakában, aztán egyedül hazagyalogoltam.

Szóval ez az év egy új kezdetről szólt, azt hiszem, nagyon sok tekintetben. Ahelyett, hogy 2019-nek új tervekkel és nagy elszánással vágnék neki, valójában csak azt fogom folytatni, amit idén ősszel elkezdtem. Az elmúlt hónapokban egészen jól sikerült életmódot váltani. 20 kilóval vagyok könnyebb és érzem, hogy erősebb vagyok, jobban bírom a lépcsőzést, sétákat és folyamatosan, ha csak apró lépésekben, de fejlődöm. Mindezt úgy, hogy tornázom hetente 2-3 alkalommal reggelente fél órát, sétálok nagyokat és néha még lépcsőzöm is a hetedikre. Meg persze a karácsony kivételével nem eszem édességet.

Mindemellett újra felbukkant a diverticulosis, szóval a január valószínűleg egy alapos kivizsgálásról szól majd. Nem mondom, hogy boldoggá tesz, de előbb-utóbb eljön ennek is az ideje. A prosztatavizsgálatokról nem is beszélve, de hát ez is része az érett, komoly férfi létnek, nem? 😀 Ja, és ez a diverticulitis most lehozott a kóláról, a másik kedvenc Ádámom tanácsát megfogadva hátrahagyom még a szénsavas ásványvizet is. Ígérem.

Szembe kell nézzek vele, hogy a munkahelyemen bár nagyon jól érzem magam, a munkám nem igazán jelent örömet. Kiégtem, sok volt, valamit kezdenem kell ezzel a helyzettel. Nem okoznak örömet a feladataim, rutinból és kötelességtudatból persze megcsinálom jól, de nem akarok jottányival sem többet beletenni, mint amit szükséges. Ez pedig nem jó, főleg, hogy elfáradok, amint leülök bent az asztalomhoz, még az életkedvem is elmegy, ha a feladataimra gondolok. Holnap után pedig menni kell újra, de aztán ezzel a problémával kell valamit kezdeni. Főleg, hogy idén leszek öt éve a cégnél, amit öt hét szabadsággal hálálnak meg. Mivel nem tudok mit kezdeni magammal öt héten át itthon, nem akarok világkörüli útra menni, ezért öt éven át, évente plusz öt nap formájában fogom kérni. Jól fog jönni Sztellus mellett.

Mert hát ők ketten, Anna és Tellus az igazi nagy változás és boldogság. Anna .volt a karácsonyi ajándékom az odafigyelésével, a szeretetével, a kedvességével. Azzal az ízig vérig csodálatos nőségével, amit kapok tőle. Az introvertált lány, akiből ömlik a szó, ha kettesben vagyunk. Az anya, a gondoskodó, az okos, aki ismeri magát és kíváncsi rám. Akivel mindig lehet bármiről beszélgetni, akivel rengeteget nevetünk, aki nem csak vevő a humoromra, de kiváló humorral szórakoztat is. Tele vagyunk vágyakkal, tervekkel, és szerencsére türelemmel is. A nemsokára öt éves kisasszonyra tekintettel vagyunk, próbáljuk úgy csinálni az életünket, hogy neki a lehető legjobb legyen majd és amikor szükséges lesz, megbarátkozzon velem, elfogadjon és a lehető leghamarabb családként működhessünk majd. Mozaikcsaládként – ez a szó rá a szakirodalomban – de családként.

Emellett Minocska jól van. Nem tudom, hogy hányadik életét fogyasztja éppen, de jön minden este, hogy dagasszon a mellkasomon, hiába tüsszög és folyik az orra, dorombol és a maga konok módján kierőszakolja, hogy esténként simogassam, amíg el nem alszom. Vén morgós öregasszonyom.

Red Dead Redemption 2

Nem könnyű feladat, de mégis kellene írni erről a játékról, ha már egy mestermű. Westernfilm, egy ember megváltástörténete, amit ráadásul úgy alkottak meg, hogy az előző játék előzményeként nem csak gyönyörűen felvezeti azt, de annak a történéseit gyakorlatilag tovább mélyíti, pedig nem volt az sem egy könnyed történet. Spoilermentes ismertető, kritika, élménybeszámoló, vagy valami ilyesmi következik.

Valamikor az 1899-ben és az utána következő években játszódik, azon a vadnyugaton, ahol a törvény és a rend egyre inkább kiszorítja a “szabadelvűeket”. Ilyen vesztes Dutch van der Linde bandája is, férfiak és nők szedett-vedett társasága: naplopók, tolvajok, prosituáltak, szélhámosok, rablók és haramiák, akik persze nem így tekintenek magukra. Köztük él Arthur Morgan, a játék főszereplője, akit mi irányítunk. A történet számos fordulattal, nagy dobással robog az elkerülhetetlen vég felé, ami a játék előzmény jellegéből adódóan könnyen kiszámítható. És egy cseppet sem zavaró, sőt, kiválóan megalapoz a sokszor sötét, komor hangulatnak és a tragikus végnek.

Közben fogunk birkákat terelni, vonatot rabolni, vadászni és horgászni, tűz mellett meséket és dalokat hallgatni, színházba menni, lovat betörni, pucolni és elsiratni, meg még ezer más olyan apróságot, amit más játékban meg sem mernek közelíteni a fejlesztők, itt mégis hozzáadnak az élményhez. Ellátni a tábort élelemmel, meghallgatni, ha valakinek bánata van, az útmenti vak koldusnak segíteni vagy épp botcsinálta tudóst hozzásegíteni a villamosszék továbbfejlesztéséhez… minden tettünknek viselve a következményeit.

Mindezt persze elképesztő látványvilággal, minden szinkronhanggal a helyén, egy egészen jól működő “survival” és fegyverhasználati mechanizmussal. Az egyetlen kritikám az a kontroller egy kicsit következetlen használata és az, hogy a rengeteg lehetőség mellett abból a 8-10 gombból minden lehetséges kombinációt használni kell, de még nekem is sikerült, pedig az első rész kapcsán volt utoljára a kezemben huzamosabb ideig a PS kontrollere.

Ma reggel befejeztem, még a creditset is ámulva néztem végig és alig várom hogy újrakezdjem. Most már ismervén a fő fejezeteket, bőven időt hagyva magamnak a világ aprólékos felfedezésére, az összes mellékküldetés végigvitelére, az összes állat elejtésére és növény begyűjtésére… hosszú lesz.

Szenvedés

Nem tudom, hogy a betegség bujkál-e bennem, vagy csak álmos vagyok és nem tudom rendesen kialudni magam, esetleg csak az ősz és a kevés napsütés, de kutyául vagyok. Nyűgös vagyok, fáradt, konkrétan fájnak a lábaim, pedig már harmadik napja, hogy reggel tornáztam. Nátha van egy kicsi, de nem több, mint bármikor máskor így ősszel. Tököm kivan. 

Közben megy az RDR2, ami tökéletes vadnyugat-szimulátor, immerzív és gyönyörű, nem nagyon akaródzik kijönni belőle. Gyűlnek a karácsonyi ajándékok, a fiúknak épp dínóra vadászunk a húgommal, meg van egy terv, amihez kell majd egy füzet, de az Árkádból tegnap már kifordultam, akkora volt a tömeg. Megnézem majd itt a papírboltot, elvileg elég nagynak tűnik. Mondjuk kérdés, hogy egy gyereknek, aki úgy tudja, hogy a Jézuska hozza az ajándékot, illik-e kézzel készített dolgot csinálni? 

Nem bánom, hogy a most hétvégén nincs szerepjáték – csak péntek este – így az Annával töltött nap mellett otthon kockulhatok, forró teát szürcsölgetve. 

Jó lett a Spotify éves kedvenc zenéimet összefoglaló listája. 

Beköszönés

Szóval az van, hogy minden nagyon jól van. Lassan alakulnak a dolgok, ahogy Ádám mondta, azért a gyermekét egyedül nevelő nő hoz magával problémákat, de semmi áthidalhatatlan, mindenhez csak egy kis türelem kell, ami egyébként ilyen szeretet mellett bőven jut mindenre. És csoda érzés építkezni, ismerkedni, közeledni úgy, hogy minden lépés után csak biztosabb a kapcsolat és csak ámulok, hogy miféle embert ismerhetek meg és akinek a szeretetét kapom. Szóval néha túlcsordul a szív, és ahogy Cri Cri mondja a Lápvidék gyermekeiben: a szerelem olyan, hogy az ember boldog és szomorú egyszerre. ❤

Csak úgy…

… minden jó. 🙂

 

 

 

 

Reklámok