Lélekben még hétvége

A varázslat abban van, hogy mikor kidugtam az orromat a táboros dolgok elől, amikkel a napot töltöttem, valami elképesztő idegennek éreztem a várost, meg az embereket. Sokkal hosszabbnak tűnt a nagyvisnyói másfél nap, mint amennyi valójában volt.

Ami erősíti a fentit, az a kollegina, aki rögtön adminisztratív marhaságokkal talál meg, illetve az, hogy az első konferencia-jelentkezésemmel sikerült gumilabdaként visszapattannom. Nagyon fel kell majd kötnöm a gatyámat, ha jövőre ugyanerre a konfra el akarok jutni. Kisebekkel kell majd próbálkozni, és nagyon megtanulni az absztrakt írást, cikkírást, mindent, ami a “tudományos” karrierhez kell. Nem lesz könnyű, főként egyedül.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: