Gondolatok

Közléskényszerem van. Úgy érzem, hogy jót tesz az írás, rendszerez és könnyít a lélek dolgain. Nem mintha rosszul érezném magam a bőrömben, olyannyira nem, hogy lelkiismeret-furdalásom is van miatta. Tudom, hogy nem kellene, elvégre engem “dobtak ki”, de valahogy mégis van. A rosszkedv, a szomorkás hangulat ott bújkál a tudatom peremén, ma egyszerűen nem volt időm rá. Illetve egy kicsit mégis, mikor megint együtt ebédelt a család és úgy éreztem, hogy kímélnek. Hogy aggódnak értem, holott nincs miért. Az élet kényelmetlen, amennyiben a cuccaimat el kell hozni, selejtezni kell, feldúlom anyámék életét, még ha csak az emeleti szobát is foglaltam el. Távol vagyok fizikailag az emberektől, alaposan meg kell tervezzem a napjaimat és ki kell találjak programot azokra az órákra, amiket a városban, két program között kell töltsek. Olyankor, amikor a barátaim nagy része dolgozik és én is azt tenném, ha nem lenne olyan lehangoló az egyetemi iroda, amilyen.

Szóval változik a környezet, változik a jövő és változik a múlt is, az emlékeket átértelmezi a helyzet, a leghevesebb érzelmek elveszítik értelmüket és most arra van csak erőm, hogy csendesen szemléljem ezeket a változásokat. Az álmok szintjén oldom meg, hogy minden a megfelelő polcra kerüljön, hogy ne fájjon és ne okozzak fájdalmat, hogy tanuljak belőle újfent és legyen mit tovább vinni tanulságképpen. Figyelem magam, a változást, kutatom, hogy mi maradt meg és mi az, ami megsérülhetett. Apránként szedem elő a csavarokat, hogy megnézzem, nem repedtek-e meg, jók-e ott, ahol vannak. Nem könnyű, de valahogy most, ezen a kimerültségi szinten működik. Például másként tekintek emberekre, haverokra, ismerősökre. Előjönnek emlékek, óhatatlanul figyelem a reakciókat. Érdekes, ahogyan különböznek: van aki sajnálja, van aki nem, van aki segíteni akar, van aki csak van és azzal segít, de azok a legfurcsábbak persze, akik sehogyan sem reagálnak.

 

 

 

Anything can happen in life
Especially nothing, mainly nothing
Once you know that, you’re fine
Once you know that, you can retire
Set your clock by your heart
Work’s overrated and it will kill you
Finish nothing you start
And start nothing you think you’ll continue

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: