Sötét

Szeretem én a telet, a frissen ropogó hó hangját, meg az illatot, ami vele jár. A hideggel sincs semmi bajom, fel lehet öltözni, lehet inni forró teát, de ez a sötét most már igazán elmehetne nyugatra. Illetve nem is a sötéttel van a baj, hanem a napsütés hiányával. Az, hogy délután ötkor sötét van, nem lenne baj, ha napközben kék lenne az ég és sütne a nap, finoman melengetve az ember arcát, csillogna tőle még az olvadó hólé is, de nem. 😦 Vettem új nadrágot, meg táskát is. Utóbbi azzal a szándékkal, hogy ha kiköltekezem magam csúnyán, akkor meg szokott fordulni a szerencsém, ergo talán utal az egyetem. Ez ilyen áldozat Mammonnak, a pénz modern istenének és mégis jobb táskára költeni, mint egy panelház tetején vaslábosban elégetni majd a hamut kiszórni a holdtalan ég alá…

Amúgy megy sok kreativitás a szigorlat kapcsán felduzzadt energiából, szerepjáték, disszertáció-tervezet, oktatás, meg úgy általában élet. Lassan a táborszervezésbe is, mert kell. Nagyon várom az augusztust, amire elvileg kész lesz az új Orient Expressz. Rengeteg remek dolog lesz benne és a blog, ahol közzéteszik a munkafázisokat, egyszerre nyálcsorgató és időnként szívszorongató. Most például írtak a szerkesztőről, aki a modulhoz az Orient Expressz gondolatotát bedobta. Fotók a 80-as évek felnőtt geek világából itt. Gillznek köszi a Trobar de Mortét, meg a keretjáték-találkozó kapcsán a derpegést.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: