Cyberpunk utópia és jövőkép

2025 van, Magyarország hét évvel ezelőtt kilépett az Európai Unióból, ekkor volt a modern európai történelem utolsó nagy népvándorlása. Sokan 1956-höz hasonlítják, de a léptéke és a következmények miatt nem érdemes azzal összevetni. A háttere is más volt, nem jött ugyanis megszálló, elnyomó nagyhatalom.

Az Unióból való kilépés diplomáciai kezdeményezésével együtt indult meg az embercsoportok kivándorlása. A melegek és mindenféle szexuális értelemben kisebbségnek tekinthető csoportok kezdték, őket követték a zsidók, a felsőoktatásban oktatók nagy része, aztán a művészek nagy része. Mindenki, aki nem érezte magát biztonságban. Ezekben a hónapokban indultak utoljára a nagy nemzetközi légitársaságok gépei, az utolsó Boeing 2018. márciusában hagyta el a Liszt Ferenc repülőteret. Persze megmaradt az azóta légitársasággá kinőtt Sólyom, de az egyrészt csak kelet-felé repült, másrészt olyan jegyárakkal dolgozott, amiket csak a hatalom emberei tudtak megfizetni. Kérdezhetnéd, hogy mi történt a nagy nemzetközi vállalatoknál dolgozókkal, de akkor elárulnád, hogy nem ismered egyáltalán a hátteret. Ami 2013-ban egy elmebeteg ámokfutásává vált, az 2016-ra (elsöprő újraválasztás után) napi gyakorlattá vált, olyan szinten ellehetetlenítve a nagyvállalatok működését, hogy gyakorlatilag egy év után mindegyik elhagyta az országot. Az autógyártók, az energiaszolgáltatók, a nagy kereskedelmi láncok, még a ruhaüzletek is. Egyszerűen nem érte meg az országban maradni. Párhuzamosan persze kialakult egy, a hatalomhoz szorosan kötődő gazdasági érdekcsoport, akik a nemzeti trafikok, légitársaság és élelmiszerlánc után nemzeti mezőgazdasági szolgáltatók, nemzeti ruhaüzletek és a nagy nemzeti energiaszolgáltató hatóság formájában így-úgy működtették az országot. Nehéz megmondani, hol feslett fel a nemzeti együttműködés asztalára terített matyóhímzéses terítő. Volt ugye a nyitás kelet felé, ami nem csak az olaj- és gázvezetékeken egyre drágábban csordogáló energiát jelentette, hanem azt is, hogy a kosfejjel díszített bőr tarsolyt is Pekingből kellett rendelni. Bár lehet, hogy nem kellett, csak jobban megérte. Egyszóval a munkahelyek számára rohamosan apadni kezdett, kiderült, hogy a közmunkások építette stadionba való cement sem kerül magától a zsákba, az energiaellátásban kialakult szünetek se nagyon kedveztek a “beruházásoknak”, de persze a lakosságot is zavarni kezdte, hogy az újraindított Szomszédokot nem nézhette csak hetente háromszor (az akkoriban népszerű Barátok közt utolsó epizódját már 2016-ban levetítették, amikor a kereskedelmi adók közül utoljára az RTL is beszűntette a műsorszórást).

kituzo_harcos[1]

A nemzeti ruhaáruház logója (2018-tól)

Itt vagyunk tehát 2025-ben, egy nagyobbrészt elhagyatott, működést már nyomokban sem mutató országban. Tarfejű, nemzeti harcos pólót viselő fiúk és férfiak búslakodnak a kocsmában, ahol aranyárban kapható pálinkát és vízíző nemzeti sört kortyolnak esténként. Többségüknek már hazamenni sincs kedve, mert az asszony a kivándorlási hullám idején szó szerint megszökött. Aki maradt, annak nem lett jobb az élete, de legalább a munkavállalással nem kell már megbirkóznia. Eleinte egyébként nagyon békés volt minden, hiszen megszűnt minden elnyomás, a harcot megnyerte az ország. Nem lettünk gyarmat, a mocskos, szexuális nevelésre veszélyt jelentő melegek is eltakarodtak az országból, még az akkor legyőzhetetlennek tűnő zsidó államellenes összeesküvőket, az izraelből pénzelt média-birodalmak vezetőit, és úgy általában a multikat is sikerült elzavarni. Egy pár hónapig csak az igaz magyarnak zöldült a fű, neki dalolt a pacsirta és érett a szőlő Villányban. Na jó, valójában utóbbi inkább csak annak, akinek az állami pályázaton kiosztották a földet, amin a szőlő megtermett. Szóval volt néhány békés hónap, aztán megjelentek egyrészt az elégedetlenkedő hangok (a Barátok közt vége például sok felzúdulást keltett, bár ezt csak a külső elemzők, médiaszociológusok merték leírni), másrészt kiderült, hogy ez a fránya magyar nép (ami maradt) nem bírja ellenségkép nélkül. Volt néhány átmeneti hónap, amikor megpróbáltak a miniszterelnökkel kapcsolatos kritikus hangokat megszólaltatni, de hamar kiderült, hogy egyrészt nincs aki megírja, nincs ami kinyomtassa és nincs ami elvigye az ország területén élőkhöz, másrészt meg ha valaki nagyon jártatta a száját, hamar elveszítette a munkáját és még a közmunkáért osztott segélyből sem jutott neki. Patthelyzet alakult ki, a feszültség nőtt, a lázadók egy kisebb csoportja pedig merényletet kísérelt meg az államférfi ellen. Fegyvereket senkitől sem kaptak, mert egyik nagyhatalom sem tartotta már fontosnak, hogy bármilyen módon beleszóljon ennek az aprócska földdarabnak a hovatartozásába. Lemondtak róla, nem volt akkor piac, ami megérte a vesződséget, katonai-stratégiai szerepe a nullával volt egyenlő, még az autópályák szerepe is a nullára csökkent a déli- és északi szomszédainknál megépültek miatt. Szóval volt egy elvetélt kísérlet a fegyveres hatalomátvételre, de a Vércse (korábban TEK) gyakorlatilag a nulladik pillanatban elminiálta a hat fiatalt, akik légpuskával, fokossal és valami hagyományőrző fesztiválon összeszedett szablyával rontottak a politikus budai rezidenciájára. Kérdezhetnénk, hogy mi történt az Egyházzal, hiszen Mária országában mindig is a keresztény múltra, értékekre hivatkozva vitázott a többség. A helyzet az, hogy 2020-ra bezárt az utolsó templom is, mivel kiderült, hogy a kivándorlás után nem volt, aki eljárjon oda. Egy ideig megpróbálták finomabb, majd egyre durvább erőszakkal beterelni az itthon maradottakat legalább heti rendszerességgel a misére, de mikor 2019 karácsonyán, az éjféli mise keretében éhezők kis csoportja egyszerűen megverte a papot, majd felgyújtotta a templomot, a Rómából irányított Anyaszentegyház levette Magyarországról a kezét. A hit emberei is elhagyták az országot, aki pedig továbbra is igényelte az erkölcsi, spirituális iránymutatást, annak ott voltak a sámánok, szarvasagancsot és maratülköt rázó, bőrnadrágba öltözött kuruzslók.

20130706-melegfelvonulas-gay-pride-lmbtq57[1]

Csak ők maradtak

Ma Magyarország jóformán üres. A lakosság kb. hárommillió fő, ebből két és fél a fővárosban él, a peremkerületek – az átkos építészetére meglepően hasonlító – paneldzsungeleiben, miközben a kormányzati negyedben (gyakorlatilag a korábban nagykörút által meghatározott) belső részen élnek a hatalom kiváltságosai. A Dunán hajó-közlekedéssel oldják meg a déli országrészben még így-úgy működő mezőgazdasági termények fővárosba szállítását, a nemzeti légitársaság gépeiből pedig páncélozott, turullal díszített kamionokba pakolják a Törökországból, Kínából importált alapvető élelmiszereket, műszaki cikkeket. A forintot már senki sem használja fizetőeszköznek, egy ideig a feltámasztott pengőt használta az ország, de mára mindenki a kínai jüannal fizet az egyébként országszerte működő kínai zugkereskedőknek. Lehet tőlük venni gumipapucsot, fekete nagymagyországos hálóatlétát, másolt CD-n pornót és akciófilmeket (sajnos csak arab alámondással). Érdemes talán megemlíteni az egyébként jó ideje illegálisan működő pálinkafőzőket (ugyan egy ideig támogatta a hatalom, de aztán a dohány után az alkoholt is nemzeti színekbe öltöztették), amik az egyetlen nemzeti alvilágot képviselik. Drogot (se könnyűt, se keményet), könyvet, bármilyen média-terméket egyszerűen nem éri meg sem megtermelni, sem behozni az országba. Illegálisan sem: egyszerűen nincs rá kereslet.

000408521-2714-400[1]

Illegális ruhaüzlet valahol vidéken

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: