Don’t Leave the Path (1. rész)

Kötelező spoiler figyelmeztetés. A bejegyzés címe egy One Ring mesét takar, amit a jövőben akár te is játszhatsz, ezért ha nem akarod elrontani jövőbeni szórakozásodat, ne olvasd el! Leginkább magunknak napló, hogy legközelebb könnyen felidézzük, mi is történt a játékalkalom során. Résztvevők: Borin, a törp (Gandalf), Geira, a suhatagi lány (Angwen) és Radegund, a Beorn népéből való fiatalasszony (Hanna). A játékülés 2014. szeptember 19. pénteken este volt. 

Geira édesapja, Gunnar hívta össze a három fős szövetséget, hogy a fafaragó műhelyben az elmúlt tél során felhalmozott áruból egy tetemes mennyiséget elvigyenek Beorn földjére és ott eladják vagy más árura cseréljék. A vállalkozáshoz csatlakozó, és vezetőnek kinevezett Borin is hozott egy pónira való árukészletetet, de ő faáruk helyett fémből készült evőeszközöket, tálakat, tükröket hozott magából még a Vasdombokból. Gunnar javaslatára a következőképp tervezték útjukat: hajóval dél felé az Erdei folyó torkolatáig, ott valahogy a tündék segítségével az Erdőmélyi királyságig, aztán egy hosszú hetekig tartó út során a Tündék ösvényén keresztül a Bakacsinerdőn. Suhatagban több felé beszéltek a Legkeletibb Fogadó nevű intézményről, mely valahol Beorn otthona és az Erdő kapuja között volt, az tűnt jó végcélnak az út során. Másnap, egy gyönyörű tavaszi reggelen a három felmálházott póni (Csülök, Havas és Haragos) és a három útitárs nekivágott az útnak.

lake_view_by_pajunen-d3imd0p[1]Az Erdei folyó torkolatáig eseménytelen volt az útjuk, ott az este során vándor kereskedőkkel vacsoráztak, akik Esgaroth és Suhatag között járták az utat vagy hajóztak, áruikat a messzi dél-keletről vagy csak a két városból beszerezve. Másnap reggel aztán egy kisfiú kiáltozására figyeltek fel. Mint utóbb kiderült, Baldor, a tóvárosi kereskedő rosszul választotta meg a fegyveres őröket, akikkel át kívánt kelni a Bakacsinerdőn, így azok ellene fordultak. Szerencsére a társaság tagjai nem voltak restek, a segítségére siettek és elég volt Radegund erélyes fellépése és a vállán keresztbe fektetett szekerce finom jelzésféleképpen ahhoz, hogy a haramiák elszeleljenek. A bemutatkozás során kiderült, hogy Baldor a fiával, Belgóval és két pónival (Pitypang és Szirom) vágtak neki az útnak és hasonló utat terveznek, mint főhőseink. Logikus volt, hogy együtt folytassák útjukat, különösen, mivel Baldor jó barátságban van Lindonnal, Thranduil király pohárnokával. Ahogy visszatértek a saját pónijaikhoz, azt látták, hogy tündék érkeztek tutajokon.

thdos-trailer01-0421[1]

Viszonylag kényelmes útjuk volt így az Erdei folyón felfelé, éjszakánként letáborozva és Baldor történeteit hallgatva. A tündék birodalmába megérkezve aztán Borin furmányos bemutatkozásával és történeteinek felidézésével (még az Öt sereg csatájából), sikerült Lindont meggyőzni arról, hogy nem tolvaj bandával, hanem jóravaló kereskedőkkel van dolga. Tisztes szállást kaptak, puha ággyal, tiszta vizű mosdótállal és pazar lakomaként reggelivel és vacsorával. Napközben beszélgettek Baldorral és Lindon vezetésével bejárták a földmélyi birodalom részeit. A pihenőnap talán legnagyobb élménye az Irime nevű nemes tündével való találkozás volt, aki egy földmélyi tó partján sétált el a társaság mellett, rájuk emelve ragyogó tekintetét.

Mirkwood_01[1]

A második, kényelmes ágyban töltött éjszaka után aztán továbbindultak és Lindon figyelmeztetésével (Sose térjetek le az ösvényről!) és friss elemózsiával (szarvassült, sajt, szárított gomba, kétszersült és némi Lembas) nekivágtak az útnak. Gelvira hamar hiányolni kezdte a napfényt, Borin azonban töretlenül hajtotta őket előre. A harmadik napon jutottak el az erdő egy olyan szakaszára, ahol a fák mintha kormos, kiégett, kiszáradt karmokként borultak volna össze felettük. Sajnos a fiatal felderítő lány nem volt elég ügyes, így aztán Borin nyakába zuhant egy fájdalmas reccsenéssel egy emberderéknyi ág. Szinte érezték, ahogy az erdő gonosz némasággal, kárörvendőn figyeli őket. A hirtelen ijedtség a társaság két legfiatalabb tagjának heves sikoltásában csúcsosodott ki, minek következtében gonosz, fekete varjak rebbentek fel kárörvendő károgással.

A társaság 11 napja hagyta el Suhatag városát. A bakacsinerdei szakaszon egy fáradtság és rontás próbán vannak túl. 

Advertisements
Címke

One thought on “Don’t Leave the Path (1. rész)

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: