Gomuncs

Végetért az utolsó MTT-s kezdeményezés, szerveződés, amiben benne voltam. Igazi állatorvosi lóként érdemes rá tekinteni. Rengeteg vihart és indulatot kavart mindaddig, amíg gyanús, újító szándékú, lelkes emberek összeverődéséről és tenniakarásáról szólt. Olyannyira viharos, hogy annak idején ott lett elegem az egészből, mert azt éreztem, hogy a személyem ellen megy a sunyi és hazug áskálódás. Akik azt mondták, hogy rémeket látok és nem velem volt a gond, azoknak ajánlom átnézésre a résztvevők listáját: mi a különbség azon alkalmak között, amikor ott voltam és azok között, amikor nem?

Olvasgatva a jegyzeteket látszik, hogy a problémák önnön farkukba harapó kígyókként tekergőznek témától függetlenül. Érdemes hozzájuk olvasni az évekkel ezelőtt készült jegyzeteket (annak idején átrágtam magam rajtuk többször is), illetve az elnökséggel készült interjút is. Tanulságos.

Amolyan lezárásnak elgondolkodtam azon, hogy mi hiányzik az MTT-s évekből. Az emberek jó része nem hiányzik. Vannak, akik azt gondolom, hogy megmaradtak közelinek és remélhetőleg nem is hagyják ott már az életemet. Vannak, akiket jó olvasni, mert írnak, érdekeset írnak és az életük is érdekel, de már nem férünk bele egymás életébe. Ott vannak aztán azok – legtöbben – akik igazándiból sosem voltak közel: beszélgettünk, csináltunk dolgokat, de valahogy elmaradt a kötődés, különböző okok miatt persze. Kevesen vannak szerencsére, akik miatt azt érzem, hogy még jó is, hogy nem látom őket, nem tudok róluk, de azért van egy ember, akit sajnálok, hogy ennyire megváltozott azok alapján, amiket hallomásból tudok róla. Ő az egyetlen, akivel majd ha egyszer évek múlva összefúj a szél, minden rossz érzés nélkül tudok majd beszélgetni úgy, hogy egyébként akarok is.

A szervezés, a munka nem hiányzik. Persze jó volt tábort szervezni, jó volt kisebb projektekben segédkezni, így a címben is szereplő gomuncson való ötletelés is hálás volt. A korábban már ezerszer lerágott csontok azonban ott zörögnek ebben a fiókban és bizony, az eltelt hónapok sem sokat változtattak az érzéseken, emlékeken. Amennyi eljut hozzám, a dolgok folyása nem változott, ami megerősít a korábbi döntésemben. Látszanak lehetőségek, de egyelőre annyi önálló kis dolgot csinálok, hogy komolyabb egyelőre nem fér bele. A D&D-s anyagok, kellékek és motyók, a szerepjátékos relikviák gyűjtögetése, rendezgetése mellett fejlesztgetem magamat mesélőként, igyekszem színvonalas anyagokat összerakni – még ha csak egy-egy csapatnak is. Ne feledkezzünk meg a munkahelyről, ami külön posztot érne, és a lakásról, amit mindig öröm tovább alakítani.

Tolkiennel nem foglalkoztam az utóbbi hónapokban. Hogy hiányzik-e? Nem. Sok régi-új emlék, történet és hangulat van helyette (D&D, számítógépes játékok). Az értékek, amik ott vannak a történeteiben, úgy hiszem, hogy megvoltak bennem az MTT előtt is, megvannak most is. Egyébként a lehetőség megvan, hiszen gyűlnek a LotR kártyalapok és jönnek a One Ring kiegészítők is, ahogy elkészülnek.

(És igen, a Lassiba megírom majd a cikket. A pünkösdi hétvégén szorítok időt a jegyzetek átnézésére és a vázlatra.)

Advertisements

8 thoughts on “Gomuncs

  1. insanekismano szerint:

    Ezt az ellened szóló részt nem értem.
    Jobb is? o.O

  2. Kriszta/Nati szerint:

    Azért az utolsó két mondattól nagy kő esett le a szívemről 😉
    A múltkor viszont éppen arról beszélgettünk Dodieval táborszervezésileg, hogy vannak, akikhez nagyon hozzászoktunk: hozzád vagy Idhrenhez, Gergőhöz (nekem még nem volt olyan szervezésem, ahol ne lettetek volna a csapatban) – és most fura nélkületek. Nem rosszabb, de hiányoztok.

    • Idhren szerint:

      Ti is hiányoztok ám 🙂 De jobb így, mert baromi jól megoldjátok majd nélkülünk is 🙂 Sajnálom nagyon, hogy nem tudok lemenni…

      • Dodie szerint:

        Akárhányszor eszembe jut, hogy nem jöttök(Ti, vagy Zsolt, meg sokan mások) összeszorul a szívem. Szar ez így, szerettem volna nektek (is) csinálni. Nehéz kitölteni egy űrt, amit nem akarsz, hogy legyen 🙂 Főleg, hogy nem presztízsből vállaltam. Azt hiszem nincs mit bizonyítanom, akik ismernek azok tábor nélkül is tudják, milyen ember vagyok, akik nem ismernek azok meg ne ez alapján ítéljenek meg(persze amúgy kurvajó lesz, uh akár meg is ítélhetnek ez alapján).
        De majd sokat fotózunk, írunk beszámolót, és gondolunk Rátok. (és ha úgy alakul majd iszunk az újonnan érkezett kis hobbitok egészségére is).

      • Idhren szerint:

        🙂 Ok! ❤

  3. Hanna szerint:

    Well, remélem a kis kompániánk még felfedezi a Bakacsinerdőt 🙂 a kilógó lóláb pedig szemet szúrt, szíven ütött.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: