Kispéntek

Erősen kispéntek hangulat van az irodában. (Áldassék a négy napos munkahét.) Reggel a főnököm köszönés helyett kifakadt, hogy a Witcher 3 egy undorító játék, miért dícsértem ennyire, a rohadt spectrék nem dobnak megfelelő port, a boltokban meg 500 arany, de az neki nagyon kéne a kraftoláshoz. Rendesen beszippantotta a játék, mivel ő is maximalista gyűjtögetős típus, így aztán neki is megvan a programja hetekre, ahogy a másik, a Dragon Age Inquisitiont is 100%-ra kijátszó kollégának is. Muhhahhhaaaa.

Megint gyorsabban dolgoztam, mint kellett volna, így aztán most kicsit visszaveszek. (Ezért is pötyögök, miután elfogyott a feederből az olvasnivaló, kommenteltem az engem érintő témáknál.)

Tegnap egyébként durva élményem volt, rendesen felkavart. A trolira várva voltam este szemtanúja, ahogy egy hülye helyen parkoló, primitív külsejű taxisnak nekimegy egy nagy fekete autóból kipattanó, kövér, nagyfejű “vállalkozó”. Eleinte csak a szóváltás ment, aztán ütötték egymást, majd miután a taxis láthatóan vesztett, a másik visszaszállt a fekete uszályba és továbbhajtott. Primitív, állati szintű frusztrációból felgyűlt feszültségkieresztés. Az, ami egyébként a társadalmunk nagy részében ott van, csak egyelőre, szerencsére megmarad a netes kommentelés formájában. A megoldás? Persze az általános életszínvonal növelése távoli és lehetetlen, így aztán marad a vágyakozásteli “kiirtják egymást”, mint megoldás. Valahogy végtelenül szelídnek és emberszeretőnek éreztem magam ott a helyzetben, de az a fajta primitív, állatias agresszió és a férfias kivagyiság, versengés annyira egyszerű megnyilvánulása valahogy lehetetlenné tette a megbocsátást, feltétel nélküli elfogadást. (Holott még csak nem is engem célzott a dolog!)

Tegyük félre mellé a feminizmus kapcsán olvasottakat, gondolatokat, azok egyrészt külön blogposztot érnének, másrészt remélem, hogy az olvasóim nagy részével legalább nagy vonalakban egyetértünk és nem kell azon rugózni, hogy a feminizmus politikai vagy társadalmi mozgalom-e inkább. Megemlíteném helyette inkább a pannonhalmi esetet, ami kapcsán – ahogy a Sipos ügy kapcsán is – nagyon nehéz okosnak lenni, azon túl persze, hogy legalább abba ne csússzunk bele, hogy “minden pap pedofil állat és homokos”. Sokkal inkább riasztó volt azokat a sorokat olvasni, amik a karizmáról, a hatalomról, a vezető szereppel való konfliktusos megélésről szóltak. Tegnap meséltem az Adventurer’s League csapatnak, zömében fiatal egyetemisták. Óhatatlanul látom az idő távlatából, hogy melyikük értékrendszere, életvitele “milyen”, valószínűleg én vagyok az egyetlen az asztalnál, aki azt érzi, a mondatainak súlya van, felelőssége van abban, hogy mit mond. Jó, nyilván az apjuk nem lehetnék, de mégis legalább 10, inkább 15 év választ el tőlük. Valahogy nem volt jó érzés.

Megyek, dolgozom egy kicsit, aztán megírom a város leírását, ahol a jövő héten D&D-t mesélek online.

Advertisements

3 thoughts on “Kispéntek

  1. ring/évi szerint:

    A pannonhalmi eset nagyon meredek. Es a tanariban mindenki ugy emlegeti, h “pedofil”, pedig csak figyelmesen kellene olvasni, mert nem az. Annal ijesztobb sokkal, hogy pont hogy nem volt szexualis zaklatas, “csak” a hatalom, manipulacio, karizma, szereptevesztes… vekony a hatarvonal.

  2. Menő Manó szerint:

    A kiirtják rövid i, köszönöm, hogy, elmondhattam.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: