Gyermeknevelésről és sztereotípiákról

Ma reggel ahogy leszálltam a troliról, konkrétan elszaladt mellettem egy anyuka a 7-8 éves fiával. Mindketten strandpapucsban klaffogva, de lélekszakadva rohantak valami buszhoz. Ilyenkor az első zsigeri reakcióm, hogy basszus, csak el ne taknyoljanak. Kevés annál rosszabb dolog van, mint a forró, dzsuvás betonon hasra vágódni, majd zokogva törölgetni zsebkendővel a térdről lejött bőr helyére rakadt mocskot, rosszabb esetben a betört orra szorítani a kapott zsebkendőcsomót. Láttam már elesni idős nénit ugyanilyen helyzetben, nem volt szép.

A második gondolatom meg az, hogy milyen példát mutat így a szülő? Lélekszakadva rohanni egy buszhoz, ahelyett, hogy a) elindulnánk időben, b) a helyén kezelnénk a késést és bevállalnánk a következményeit. Ugye utóbbiból is bőven lehet tanulni, az előbbit meg hosszú távon mindenféle értelemben érdemes elsajátítani. Nem csak elemi udvariasság, hogy nem késünk, de mondjuk vizsgáról, állásinterjúról, esküvőről vagy temetésről épp olyan kellemetlen lemaradni, mint mondjuk nyaralásra menet a repülőről. Tudom, hogy vannak, akiknek nem megy, hiába kelnek fel fél órával vagy egy órával előbb, akkor is “elrepül az idő” és hopp, megint késésben vannak, de sajnos ezt a viselkedést egyszerűen képtelen vagyok elsajátítani. Vis major esetén kések, mert így neveltek. Sosem futottunk semmi után gyerekkoromban.

Valami címben jött szembe, hogy vannak bizonyos sztereotípiák, amiket jobb elfogadni, mint letagadni. Tulajdonképpen tökre igaz és mennyire jellemző: ha valaki homoszexuálisnak néz ki, de én figyelmen kívül hagyom a sztereotípiában tárolt érzelmi, ismereti és viselkedéses elemeket, nagy bajon nem származhat belőle, a legrosszabb, ami történhet, hogy kikezd velem vagy egy barátommal (so what, az még nem fájt senkinek). Hogyha viszont szembejön egy tarkopasz, nagymagyarország tetoválásos hegy, akkor elemi érdekem a sztereotípia minden elemét észben tartani, mert ha mégis beválik, akkor bizony el leszek kalapálva. Azt hiszem, hogy ez egy alapvető különbség a “két oldal” között. A muzulmán terrorista bevándorlót egyébként a tapasztalataim alapján inkább a melegek mellé sorolom, de nem várom el, hogy a nemzetbiztonsági hivatal munkatársa is azt tegye – már amikor a munkáját végzi. Ettől még nem lesz minden bevándorló terrorista.

Advertisements

2 thoughts on “Gyermeknevelésről és sztereotípiákról

  1. insanekismano szerint:

    Kb. egy hónapja történt, a Kossuth Lajos utcában (Astoria-Ferenciek között, hat sáv, ebből kettő nagy forgalmú buszsáv), hogy amúgy jól szituált értelmiséginek tűnő anyuka, nagyjából 25 méterre a zebrától nekivágott az átkelésnek, maga mellett húzva a 4-5 éves kislányát. Természetesen bentragadtak középen a legnagyobb forgalomban, szerencsétlen kiscsajon nagyon látszott, hogy mindjárt elbőgi magát, anyuka meg csak kapkodta a fejét.
    Szerencsére egy taxis kicsapta a vészvillogót és megállt a belső sávban, mire belassítottak a többiek is, sofőr ki is hajolt az ablakon és jól artikulálva, tagoltan, némi rezignáltsággal a hangjában feltette a többünket is érdeklő kérdést:
    “EZT UGYE NEM GONDOLTAD KOMOLYAN, BASZD MEG!?”

    Az emberek hülyék. Pont.

  2. Menő Manó szerint:

    Kb. 30 éve futok minden után, eddig egyszer elütött egy autó, más bajom nem lett. (A Blahán pl. annyira utálom az aluljárót, hogy inkább a felszínen mászkálok, living on the edge.)

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: