When I leave

Gépezet

Sosem történt még olyan, mint ma. 8-kor szólt az ébresztő, én kilencig nyomkodtam a snoozet, aztán kilenckor átraktam tízre és tényleg tíz volt majdnem, mire végre ki bírtam kelni az ágyból. Az egy dolog, hogy furcsákat álmodtam és meleg volt és a sárga sötétítőn besütött a nap és még Mina sem ugrált a vesémen, az egy másik, hogy tegnap megint sikerült egy körül ágyba kerülni, de ez így nem lesz jó. Ezt akkor realizáltam, mikor 10:10-kor azt olvastam a céges levelezésben, hogy tennivalók, tennivalók, tennivalók, miközben ma megint Szegedre megyek (mindjárt). Szóval húzós délelőtt volt, de legalább ma már rendes főtt ételt ettem ebédre, remélem a gyomrom bírja már. Egyébként érdekes utam lesz. Odakint megint tavasz (a futár srác rövidujjúban hozta fel a kaját), napsütéses idő lesz megint lefelé, ami napszemüveget és napellenzőt jelent végig.

Szóval az van, hogy egy kutatás még bőven megy, amikor kettőt elő kell már készíteni és mindezzel nagyjából végzünk két-három hét múlva (mindenestül). Van tehát kis kapkodás, meg time management ezerrel, a naptár a leggyakrabban megnyitott tab a chromeban. És ez mellé kéne betenni a szakirodalom olvasást, de helyette a felpörgetett agyműködésnek hála csak szerepjáték-kampányok iránti vágyak serkennek a tudatom peremén. Egy Gyűrű a gyönyörű Hobbitos Moleskineben, dark fantasy Kard és Mágia szabályokkal, meg persze a proofreadelés miatt előtérbe kerülő Orient Express. 25-én lesz legközelebb játék, de ha minden jól megy, most Tolkien Klubon legalább kártyázunk egy jót. Az is valami. Ja, és persze ott van az Eldritch Horror, amiben tegnap Ágival elbuktunk, Shub-Niggurat megette a világot, hiába a felfedező és az asztronómus ádáz küzdelme a mítosz ellenében. Zseniális a játék, gyakorlatilag nem unjuk és minden újrajátszásnál új történet bontakozik ki, még ha az ősi istenség ugyanaz is már egy ideje. (Cthulhu csak akkor jön majd, ha Shub-Niggurattal elbántunk.)